Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.01.31

GAZSÓ CSILLA: MÉDA (RÁPOLTI BRIGITTA) ESSZENCIÁI

csilla-meda-riport-fejlec.jpg

 

Kérdező: Gazsó Csilla, Lelked Mestere - terapeuta  

https://www.facebook.com/Gazs%C3%B3-Csilla-Lelked-Mestere-144640165616071/?pnref=lhc

 

Vendég: MÉDA (Rápolti Brigi), alapító: Damai (békés) Magazin és Program 

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

Gazsó Csilla: Közel egy évvel ezelőtt Rápolti Brigi (MÉDA) kérdezett engem a gondolataimról. Most újra beszélgetünk. Olvasom Brigi írásait, ráhangolódom, és olyan szavak, mondatok, gondolatok ugranak elém, amiknek hatásuk van mindegyikőnk életére. Lehet, sokan vannak úgy, hogy nem is tudják megfogalmazni, amit éreznek, de Brigi (MÉDA) kiírja magából helyettünk is. Ez belülről jön. Nyilván segít a forgatókönyvírás, az újságírás, az évekig tartó munka a médiában, de mégis úgy érzem, a gondolatai a tudatalattijából jönnek, mintha súgnák, mit írjon. Úgy tudom Brigit elképzelni, hogy folyamatosan munkában van, és ömlenek a gondolatok a fejébe, amiket máris leír, hogy megmaradjon, és mi el tudjuk olvasni.

 

Csilla: Honnan ered számodra az írás öröme és lehet-e ezt tanulni?

MÉDA (Rápolti Brigi): Természetesen mindent lehet tanulni és kell is. Semmit sem kapunk készen. Az egész Élet tanulandó folyamat. Gyerekkorom óta írok. Kezdetben meséket, amelyek később igaz történetekké váltak, később élménybeszámolókat, eseményvázlatokat, tudósításokat, de próbálkoztam színdarabok írásával is. 15 évesen jelentek meg az első önálló cikkeim, interjúim. Akkor még kétkazettás magnóval jártam riportozni. 16-17 évesen elvégeztem egy média sulit, és 20 évesen az Oroszlányi Televízió főállású munkatársa lettem. Innen indult minden. Azóta publikálok, mintegy 22-23 éve. Az öröm belülről fakad. Mindig szerettem megmutatni, mi az, ami bennem van. De nem elsősorban magamért. A Világért. Fontosnak tartom a tehetséges emberek bemutatását, felkarolását. A nehéz sorsúak küzdelmének enyhítését. Az emberséges cselekedeteket, tetteket. Televíziós munkám során főleg ilyen témájú filmeket készítettem. Kedvenc műfajom a szocio- és a dokumentumfilmezés, amely az emberről szól. (..........) Valóban, folyamatosan dolgozom. Szinte megállás nélkül. A művészeknek ez a sorsa. Nekünk nem nagyon vannak ünnepnapjaink, hiszen olyankor is forgatunk és alkotunk, amikor mások pihennek. Ha például elmentem nyaralni, vagy kikapcsolódni, ott is dolgoztam. Állandóan fotózom, írok, forgatok. Nem nagyon tudok megállni. Olyan ez, mint a levegővétel. Nehezen tudom elképzelni az Életemet művészet nélkül. Számomra az Élet a legnagyobb művészet, belőle merítek inspirációt. Van úgy, hogy éjjel is írok. Vagy kora reggel. És igen, valóban ömlenek belőlem a gondolatok. Több, mint ezer oldalnyi a „Méda gondolatai”, amit két év alatt írtam. Emellett előadásokat hallgatok, tanulok. Fejlesztem magam, szinte minden percben.     

 

Csilla: Tudom, mindig pozitívak a gondolataid, játszol a szavakkal, ilyen a Sejt(el)em is.

MÉDA rb.: Szeretném, ha mindig pozitívak lennének. Néha azért én is elkeseredem. De azt tanultam, nem szabad feladni. Hinni kell. Nagyon kitartó embernek érzem magam, aki megy, mint a gép. Azért játszom a szavakkal (ami nem is játék), mert a magyar nyelv csodálatos. Szeretném megmutatni, mennyi titok rejlik benne. A szavak teremtő energiával bírnak. Gyógyítanak. Én is ezt képviselem. Hitet szeretnék adni az Embereknek, hogy könnyebbé váljon számukra a Létezés. A magyar nyelv ősi. Benne van a szóban: MAG. Mi vagyunk azok! A MAG népe. Rajtunk a Világ szeme. Nekünk kell újra feléleszteni az eredendő tudást mindenkiben. Próbálkoztam „idegen nyelvekkel”, de egyik sem ment. Nem azért, mert nem tudom megtanulni, hanem azért, mert nem érzem őket magaménak. Nem beszélek idegen nyelveken, és nem is szeretnék. Angolból van nyelvvizsgám, de nem használom. Nem tudok más Emberré válni, mint, aki vagyok, nem tudok más népek gondolatai szerint élni. Szerintem nem tudunk elsajátítani / magunkénak tudni egyetlen olyan nyelvet sem, ami nem az anyanyelvünk. Ezért hívják így: ANYA. Az idegent pedig idegennek, mert a LÉLEKNEK idegen. Talán még a latin és a szanszkrit áll hozzám közel, de egyiket sem akarom magamra erőltetni. Maradok a magyar nyelv ismereténél, szereteténél, amit választottam eme Életemben.      

 

Csilla: Nagy Benned a szeretet és a béke, ezáltal nagyon fontosak is számodra. Biztosan tudatosan született meg 2009-ben a Damai Magazin, később a MÉDA-honlapok, amelyek azóta meg is újultak, hiszen Te is folyamatosan fejlődsz. Mennyien olvassák, mik a visszajelzések? Szerintem segítettél már többeknek az írásaiddal, hogyan találják meg önmagukat; önmagukban a szeretetet és az elfogadást. Hiszen minden önmagunkból indul ki.

MÉDA rb.: Igen, pontosan ez a lényege minden írásnak. És nekem is. Én ezért vagyok. Ezt kaptam, ezt választottam. Nekem azzal nem kell törődnöm, hányan olvassák. Nem az én dolgom. Nekem írnom kell. Közvetíteni. Akinek rá, vagy rám kell találnia, vagyis ezekre a gondolatokra, azokat bevonzom. Azok megjelennek. A többieket nem kell erőltetni. A fő: van egy hely, ahol meg lehet pihenni. Van egy oldal, a Damai (dámáj: béke), amely nem a bulvárról, nem az álságról, nem is haszontalan információról szól, hanem Rólunk. Bárkiről, aki szeretné.  

 

Csilla: Eszembe jut, Szabó Magda: Tündér Lala című meseregénye, amelyben azt írja: „Minden ember tündér”. Te is egy Tündér vagy, aki pozitív energiát sugároz. A nevednek (Damai) béke a jelentése, és a Béke Napján, május 9-én születtél. Milyennek látod az embereket?

MÉDA rb.: Jónak. Szerintem mindenki jónak születik. Én nem hiszek abban, amit próbálnak az emberekbe sulykolni, miszerint mindenki bűnös. Nem bűnösök vagyunk, csak eltértünk a helyes iránytól, a Rendtől. Tanulni jöttünk ide. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy visszataláljon a nemes útra. Szerintem mindenki szerethető. És én mindenkit elfogadtam úgy, ahogyan voltak, vannak. A kapcsolataimban is. Az más kérdés, hogy engem nem fogadtak el….....De nincs ezzel gond, megyünk tovább. Szerintem kevés a Szeretet és a Megértés a bolygón. Ha több lenne, ha valóban figyelnénk a másikra, mindenki kiegyensúlyozottabb lehetne. Nem lenne annyi feszültség. De ehhez az kell, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy figyeljünk a másik valódi személyiségére, és ne akarjunk belőle mást csinálni, mint aki. Ezt is tanulni kell. Nekem sem ment, megy mindig. Mert ott lapulnak a vágyak, a birtoklás, a mindenáron magam mellett tudás – akarása. Ezt kell legyőzni. Vagy tenni azért, hogy harmonikusan működjön egy-egy interakció.   

 

Csilla: Mikor végigolvastam az Alexandr, a bohóc című írásodat, azt éreztem, mint mikor a kineziológia módszerével dolgozom, és az oldások során a vendégem megtalálja valódi önmagát. Felismeri, hogyan lehet vidám, felszabadult, boldog. Azt, hogy van lehetősége a választásra, az életét élheti könnyedén is.

MÉDA rb.: Hmm…….ez érdekes. Alexandr, a bohóc ötlete egy filmes forgatókönyvírói tanfolyamon alakult ki bennem. Budapesten tanultam az eredeti Hollywood-i forgatókönyvírást, s akkor támadt egy ötletem, szinte láttam (látom) magam előtt a kész filmet, amelyik egy bohócról szól, kinek neve: Alexandr. A bohócművész lelkivilága közel áll az enyémhez. A bohócok magányosak, mégsem sírnak, hanem nevetnek. Jól titkolják érzelmeiket. Ahogyan én is. Társaságra, Társra vágynak, mégis egyedül élnek. Pedig nagyon nagy a szeretetéhségük. Számukra fontosabb, hogy adjanak. Minden kapcsolatomra ez volt a jellemző. De azt tanultam meg, ahogyan mondod, van választási lehetőség, ami Rajtunk múlik. Az is a miénk, hogyan éljük le az Életünket és főleg kivel. Ez nagyon nem mindegy. Mondom ezt 37 évesen, túl az „ikszedik” lezárt kapcsolatomon……

 

Csilla: Írásaidnak üzenetei vannak, csak észre kell venni, amiket meg lehet fejteni, mint a da Vinci kódot.

MÉDA rb.: Igen……ez a "kód-dolog" érdekes. Mert a gyermekkori történeteimben pontosan ezt írtam le. Ha nagy leszek, sokat írok majd, ezer és ezer oldalt, ha ki tudok kódolni valamit, ha megfejtem végre a Titkot. A mindenséget kódolja az Ember. A mindenség szavát fordítom, és adom közre. De ehhez "mindenről" le kellett mondanom. El kellett jönnöm Otthonról. El kellett hagynom a családi fészket. Egyedül éltem, nem túl jó anyagi körülmények között. Ez mind azért volt, hogy kiüresedjek, s engedjem magamba áramolni az Isteni igéket. 12 évet töltöttem így…...…és még most sem vagyok a végén.

 

Csilla: A gondolataid nagyon erősek. Istenből, Belőled jönnek, és szólnak mindazokhoz, akiknek üzenni szeretnél. Ezek az üzenetek célba érnek, úgy gondolom.

MÉDA rb.: Most az jutott eszembe, hogy Anyukámnak szoktam felolvasó esteket tartani. :) Ő mindig kapaszkodik a székbe, vagy éppen, ahol ül, mert ugyanezt mondja, amit Te. Szerinte is nagyon "keményen" írok. Nagyon mélyek, erősek ezek a gondolatok, néha magam sem hiszem el, mi jön ki az Önvalómból. Ő el is szokta magát sírni egy-egy írásomon, mert nem tudja feldolgozni magát az élményt, ami ezzel jár. Egy nap maximum két-három cikket bír el, mert szinte a Lelkében érzi ezt a kőkemény gondolatmenetet, amit megjelenítek. Megdöbbentőek. A többiek visszajelzését nem nagyon ismerem, mert inkább "ismeretlen" Emberek reagálnak. Az ismerőseim, vagy a közvetlenebb kör semmit sem mond. De nem ezért teszem, amit teszek. Hanem azért, hogy mindazt ELMONDJAM, amiket Ti elolvashattok.  

 

Csilla: Gyermekkorodban színjátszó körbe jártál. Felnőttként nem vonzott a színészet? Lenne-e kedvenc szereped, amit eljátszanál?

MÉDA rb.: Nem, nincs! Szerintem én ripacs lennék! Nem vagyok olyan jó. Rajtam látszik, hogy játszom. Figyeltem magam kívülről, és én nem tetszettem Önmagamnak diák-színjátszósként. A jó színészen nem látszik, hogy játszik. A jó színész él! Páger Antalt tudnám megemlíteni, aki annyira természetes, mintha "a nagypapám mozogna itt, a szobában". Eszembe sem jut róla, hogy ő játszik, és az sem, hogy filmet nézek….Nincs olyan szerep, amit eljátszanék, ezen nem gondolkodtam. Nem akarok szerepelni. Én filmrendező szerettem volna lenni, 5 éves korom óta. Az más kérdés, hogy egy film elkészítéséhez rengeteg olyan dolog kell, amit nagyon nehéz elérni, megvalósítani.....Szerintem jó, ha a mai világban, EGY, legalább EGY (!) filmje (nagy mozifilmre gondolok) elkészülhet a rendezőnek. Szerencsés az, aki filmezhet…….nekem most nem adatik meg, hogy forgassak. És kezdek belebetegedni…...... :)    

 

Csilla: Mik a céljaid a közeljövőben és hosszú távon?

MÉDA rb: Inkább úgy mondanám, vágyaim. A cél szót, mint olyat, nem szeretem, mert az valamilyen versengést, sikerorientáltságot idéz. Én megtanultam magát a folyamatot is élvezni, nem csak magát a „célt”, az eredményt. Nekem a vágyam 36-37 éve ugyanaz. Nem változik. Szeretném létrehozni a saját stúdiómat, a MÉDA STÚDIÓT, ahol EMBERSÉGES EMBEREKRŐL, cselekedetekről, kezdeményezésekről készítenék filmeket. Vannak olyan témáim, amelyeket még soha, senki sem filmesített meg. :)  

 

Csilla: Kívánom, hogy minél hamarabb teljesüljenek ezek a gyönyörűségek! Köszönöm a beszélgetést!

MÉDA rb: Én köszönöm Neked a figyelmet és a törődést! heart 

 

 

Készült: 2017. január 31-én

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.