Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.02.17

ANANHEIM S. ILDIKÓ: MÉDA 20 ÉVE A MÉDIÁÉRT (ŐSZINTÉN)

 

Maciktól a kameráig..........

 

Riporter: Ananheim S. Ildikó, Isteni gondolatok 

https://www.facebook.com/Ananheim/?pnref=lhc

 

Vendég: MÉDA - rápolti brigi - alapító, Damai (békés) Magazin 

https://www.facebook.com/damaimagazin/

 

 

Ananheim S. Ildikó: Érdekes lesz a mai beszélgetésünk. Méda 20 éve a Médiában. Több mindent is jelent, például azt, hogy milyen munkáid voltak a médiában, és a névvel is lehet játszani, Méda egyet jelent a Médiával? 

MÉDA rb.: Az egész történet, vagy névválasztás onnan indult, hogy 16 évesen elvégeztem egy média tanfolyamot a szülővárosomban. Tanultunk újságírást, televíziózást, beszédtechnikát, stb. Nekem már akkor konkrét ötleteim voltak, milyen műsorokat szeretnék készíteni a helyi Tv-ben, ha "nagy leszek". 17 éves voltam, amikor a helyi stúdióba kerültem, s már akkor részt vettem forgatásokon. Megírtam első (kezdetleges) forgatókönyvemet egy zenei fesztiválról. 15 évesen jelentek meg az első cikkeim, a Kéthetes című lapban, és otthon is sok történetet írtam. 19 évesen hallottam meg - sugallatként - a művésznevem (alkotói név, Önvalónév), ami a MÉDEA volt. Kezdetben MÉDEA névvel írtam le gondolataimat. 2009-ben hoztam létre önálló felületemet, a Damai Magazint, ami békét és nyugalmat jelent. MÉDA névre váltottam, arra nem emlékszem, hogy miért......talán azért, mert úgy éreztem, ez a név egyedibb és könnyebben kimondható. A Méda jelent középpontot, egyfajta közvetítőt Ég és Föld között, a Szellemi és a Fizikai valóság átjárója, aki elhozza, vagy lehozza "fentről", a Tudatból a gondolatokat, és szétosztja azokat: mindenkinek. A MÉDEA bölcs asszonyt és jósnőt is jelent. Bennem erős az energia, a születési nevem, Brigitta is erőst, erényest jelez. A névválasztás (sem) véletlen. Pontosan azt tükrözi, akik/amik vagyunk. Foglalkozom névelemzéssel is, amely nagyon jól megmutatja: a NÉV, mint olyan, mennyire kifejezi az illető személyiségét. Én egy névből és egy születési dátumból akár 10 oldalt is leírok egy Emberről. A DAMAI MÉDA azt jelenti, nyugalmat, békét közvetít (bulvár- és erőszakmentesen), és szeretné ezt az állapotot mindenhol megvalósítani, elültetni.     

 

Ananheim S. Ildikó: Mit gondolsz, véletlenül lettél művész? Mióta tudod, hogy az leszel, aki most vagy? 

MÉDA rb.: Körülbelül 5 éves korom óta. Vagy korábban. Ami nagyon fontos és meghatározó élményem és tárgyunk: a lemezjátszónk. Volt egy régi, eredeti tűvel és hangfalakkal rendelkező lemezjátszó a szobámban. Anyukám nagyon sok bakelit lemezt vásárolt akkoriban, köztük sok mesejátékkal. Nagy, ismert színészek meséltek, amelyeket éjjel-nappal hallgattam. Ezekre a mesékre keltem, aludtam el, és napközben tanultam a szövegüket. Amikor nagyobb lettem megrendeztem őket, azaz jelmezekbe bújtam, díszleteket készítettem, és előadtam egyben az egészet, sokszor egyedül, később osztálytársakkal, kis barátokkal. A hangfalakat a szekrény tetejére tettem, hogy a zene betöltse a teret, jelen esetben a szobámat. :) Még színházjegyeket is készítettem, függönyt aggattam az ajtóra, Anyukám vásárolt bábokat, volt paravánunk is. Ő is sokat "színpadozott". Gyerekeket tanított seregszemlékre, otthon készítettük a jelmezeket, díszleteket. Tehát én úgy éltem, hogy ebben nőttem fel. Egyik sarokban kartonból készült fa- és bokordíszlet, a másikban egy macskajelmez, a harmadikban álarcok, a negyedikben oklevelek, noteszek, füzetek (azokat is mi készítettük), stb. A másik meghatározó élményem a fekete-fehér televíziónk volt. Akkor még nem volt színes Tv, a '80-as évek elején, közepén. Mikuláskor, mivel sok ajándékcsomagot kaptam, kitaláltam, hogy a szemem elé teszem a piros zacskót, és azon keresztül nézem a tv-műsorokat, hogy nekünk is színes Tv-nk legyen! :) Ez olyan, mint  a mai színszűrő fólia, amiket pl. lámpák elé tesznek, vagy a színes üvegek, amiket a lencsékhez használnak. Én kb. 3-4 éves lehettem, de már akkor kitaláltam, sőt, éreztem, hogy ilyen technikával lehetne színessé varázsolni a képet. :) Aztán kaptam színes Tv-t. Nagy öröm volt! :) 

Az az igazság, hogy szerintem nincs véletlen. Dehogyis! Egyáltalán nincs! Mert mindenki születik valamire. Aki tudatos, már gyerekkorában tudja, hogy mire, és emlékszik is rá. :) Én is így voltam vele, mert ez valahonnan zsigerből jön. Azaz: a LÉLEKBŐL. Benne van a minőségünkben, az eredetünkben, a lényünkben. Nem felejtjük el, kik vagyunk.

 

studiomban-meda.jpg

A képen: MÉDA (RB.) -  10-11 évesen, családi fotó........

 

Ananheim S. Ildikó: A családod tudta "tolerálni" a döntésedet? Nehéz volt elindulnod? 

MÉDA rb.: Anyukám igen. Ha jól emlékszem, még játszottam is abban a darabban, amit Ő valósított meg a városi színpadon. Mesemondásra is tanított, sokat szerepeltünk az iskolában; több versenyen vettem részt. Otthon lelkes nézőm, és hallgatóm volt. Amikor televíziózni kezdtem, valamennyi riportomat végignézte, kielemezte, és gyűjtötte. Több száz VHS-kazettánk volt. Én minden szülinapomra, karácsonyra, télapóra, névnapra, stb. filmes-mozis könyveket, kazettákat, filmeket kértem. :) Az egész család tudta, hogy "filmbolond vagyok", de talán azt kevesen, hogy én véghez is viszem, amit kitervelek. :) 13 évesen megmondtam, hogy az Oroszlányi Televízióban fogok dolgozni. 20 évesen már főállású munkatárs lettem, 22 évesen indult el életem első, önálló művészeti magazinja, a Pódium. A többiek nem foglalkoztak vele. A mai napig sem. Pedig azóta eltelt......mennyi is? 20 év. Most vagyok 37.

Az indulás úgy kezdődött, hogy magam döntöttem el, hol fogok tanulni, melyik televízióba megyek forgatni, miket készítek, milyen műsorokat, kikkel, stb. Én mindig "egyedül" voltam ebben a szakmában. Akkor is, ha úgy tűnt, hogy nem. Soha, senki nem "protezsált" sehova. Egyedül jöttem-mentem évekig. Az indulás folyamatos. Még most sem értem el oda, ahova szerettem volna. Eltöltöttem 20 évet a médiában, rengeteg helyen, de a cél mégis az, hogy önálló stúdióm legyen. Mert akkor Én az Én.

 

 

Ananheim S. Ildikó: Igen, én is láttam, hogy szeretnéd, ha lenne egy pályázat, amit megnyerhetnél, és útjára indulna a saját Tv-d. Mesélnél erről? Ez a jövő projektje? 

MÉDA rb.: Jó lenne, ha ez már a jelené lenne. :) Az az igazság, hogy mint minden, ez is anyagi megvalósulás kérdése. Hogy le tudjuk-e mindezt hozni "anyagba", meg tudjuk-e valósítani fizikailag? Mert ötlet, terv van. Nem is kevés. A lényeg: Emberséges tetteket szeretnék bemutatni. Semmi álság, semmi ripacskodás. Az van elég a "nagy médiában". Számomra ezek a műsorok semmit sem mondanak, mert nincs bennük valós tartalom, csak valami önmutogatás. Én azt szeretném, ha olyan SORSOK jelennének meg, akik kitartóak, önzetlenek, csodálatos személyiségek, és mégsem "kiabálnak". Nem mutogatják magukat. Szeretném felemelni őket, szeretném bemutatni, hogy ilyen is van! Nem kell mindig a "show", nem kell a "csilli-villi", mert nem az a valóság. A valóság a SZERETET, amely mindent legyőz, mindent kibír. Amely olyan erős, ha kell "ezer évig" is kitart valaki, vagy valami mellett. Akkor is, ha tudja, ha tudjuk, hogy nehéz. Nekem azok az Emberek a példaképeim, akik csendben, de hatalmas HITTEL és józanul élnek. Akik alázatosak. Akik mosolyognak, mert tudják, egyszer úgyis eljön az erkölcsi Kánaán, és lesz még gyönyörű Élet.

A példás, őszinte magatartás mindennél fontosabb. Az, hogy akkor is ilyenek maradjunk, ha nincs mit ennünk, ha nincs senkink, ha fázunk, ha betegek vagyunk, ha elutasítanak 1000x. Mert ezek nem fontosak. Fontos az EMBERSÉG, a mindenáron EMBERNEK maradni, és nem beállni a sorba néhány "finom falatért", vagy pozícióért. Engem azok érdekelnek, akik hisznek, akik önzetlenek, akik nem harsányak, hanem ÉLNEK. TISZTELETTEL LÉTEZNEK.

 

 

Ananheim S. Ildikó: Mit gondolsz azokról, akik valakiknek a kedvenceik, és egyből feljutnak a legjobb "székbe", mondjuk rögtön főszerkesztők lesznek úgy, hogy nem járták végig a lépcsőt?

MÉDA rb.: Azt tudom mondani, hogy sajnálom azokat, akik kihagyják az átmeneteket. Akik nem tudják, milyen "megszenvedni" nap, mint nap egyetlen riportért, filmért. Akik nem érzik, nem tapasztalják meg a szakma keménységét és az alázatot. Én nem szeretnék, és soha nem is szerettem volna "odakerülni" ahhoz a bizonyos fazékhoz. Ha így lenne, akkor nem egyedülállóként küszködnék, és nem "pár forintból" valósítanám meg a magazinomat immár 8 éve, hanem valamelyik "sztár" mellett illegnék-billegnék, és minden nap "kiposztolnám", hogy éppen melyik butikban vettem magamnak táskákat, cipőket, vagy hová megyünk nyaralni idén. Ez nem SZAKMA. Ez nem ELHÍVATÁS. Aki komolyan gondolja a MÉDIÁT, tudja, Ő csupán egy eszköz, egy SZOLGÁLATTEVŐ EMBER, aki nem él magamutogatással. Az adni akar, nem kapni. Ennyi a lényeg. Nem szeretnék álpozíciót. Amit teszek, azért teszem, mert nekem ez a misszióm. Hiszen 20 éve - mindennap, megállás nélkül - tanulok, dolgozom, fejlesztem magam, és nem vagyok "sztár", nem lettem híres. Hála Istennek, aki mindezt nem engedte meg nekem! Köszönöm!

 

 

Ananheim S. Ildikó: Tennél-e valamit másként? 

MÉDA rb.: Ez egy olyan kérdés, amire nem tudok felelni, mert egyszer úgy érzem, hogy igen, egyszer úgy, hogy nem. De a szakmámban semmiképpen sem, legföljebb magánéletileg. Ha újra kezdeném, csak EGY emberrel élném le az Életemet (ami nekem mindig is vágyam volt), és soha nem lenne más rajta kívül. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogyan most itt ülünk. De a szakmámat tekintve, amit magam választottam, örülök annak, hogy ennyi mindent átéltem, hogy ilyen sok érdekes és csodás Emberrel találkoztam, forgattam. Fantasztikus ennyi Élettel megismerkedni, mert valahol a részemmé válnak. Én nagyon sokat forgattam idősekkel. Akik meséltek. Szeretem, ha mesélnek. Valószínű, ezért hiányzott nekem mindig egy nagypapa, egy apó, aki megosztja velem az ÉLET NAGY DOLGAIT. Ilyen nem volt, így magamnak kellett felfedeznem azokat, és bejárnom ezt a kemény, nehéz és irdatlan hosszú utat. De nem bánom. Így kellett lennie. Talán. Biztosan nem lennék az, aki most vagyok, ha nem így történt volna.  

 

 

Imeda-gondolatai-fb-n.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.