Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.11.09

MÉDA: NYUGALOM (ALOM)

 

Alapvetően rohan az Ember. Mindenki siet. Valahová. Mindent és mindenkit gyorsan meg akarunk szerezni. Magunkénak tudni. Mert azt hisszük, így a jó. S nem tudunk várni. Örülni. Szépen várakozni. Nyugalom! Minden (itt) lesz időben, aminek lennie kell. Minden megoldódik, aminek van értelme és létjogosultsága. Tehát akkor türelmet kell(ene) gyakorolnunk, s nem egymás Életébe beleszólnunk. Nem is értem. Miért gondolják egyesek, hogy jobban értenek az Én Életemhez, mint ők? Miért tudják jobban, hogy nekem (neked) mi, vagy ki a jó? Ugye, ismerős? Ugye, Veled is megtörtént? Én ezen már csak mosolygok. Jó módszer, ha ráhagyja az Ember a másikra……”legyen Neked igazad”. Hamarabb léphetünk tovább. Azért, hogy tegyük, amit tennünk kell. Menjünk oda, ahol várnak. Ahol jó. A Nyugalom fontos dolog. A Nyugalom egyfajta Béke. Otthon. Kiváltság. Meg kell teremtenünk. Érdemes. Tudom, hosszú út vezet Hazáig, de egyszer elérjük. Ha sokat küzdünk Önmagunkért. Mert az Önvaló elérése a cél. Az Önazonosság. Hogy mindig ugyanazt mondjam és higgyem. Tartsak ki mellette(d). Mindemellett figyeljek, elemezzek, pontosan kövessem a belső hangot, fényt, üdvözülést, s azt is tudjam, mikor lehet. Mikor jött el: nem az idő, hanem Én. Mert az idő mindig itt van. Idő mindig van. Mi vagyunk azok, akiknek szüksége van napokra, hónapokra, évekre. Ezért bújtunk földi testbe. Hogy elérjük az álmainkat. Fizikai síkon is. Amikor valaki meghal azt mondják, Nyugodjon békében! "Neki már jó. Nem szenved." Honnan tudják? Kérdezem. Aki meghal nem tűnik el, mert új formába kényszerül, tehát nem nyugszik. Éli tovább Életét, más bőrben, más interakciók terén. Nincs megnyugvás kívül. Nincs ÉDEN, ha nem hisszük el, ha nem TUDATOSUL Bennünk mindez. Az, hogy a Kánaánt csak mi hozhatjuk el: Önmagunk számára. Nem érdemes másra várni. Nem ildomos. Mindenki a maga Életének rendezője. (Nem kovácsa). Mindenki maga dönt maga felől. Ehhez viszont Nyugalom kell. Áldott állapot. Nagyszerűség. CSEND. Szemlélődés. Évekig. Teljesen elszakadtunk a belső hangoktól, a benső Önvalótól. Azt sem tudjuk, kik vagyunk. Azt sem, miért? Miért vagyunk? Hogy mindezt megtanuljuk. Átéljük. Nyugalmat teremtsünk, nem a halálunk után, hanem most. Ma. Mindig. Nyugalom...............

méda rb.        

https://www.facebook.com/damaimagazin/?ref=bookmarks

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.