Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.11

MÉDA: MŰVÉSZI VÉG(KEZDET)

 

Vannak olyan Filmek, amelyeknek nincs végük. Konkrét lezárásuk. Szabadon hagyják a nézőt, a befogadót.........gondolkodjanak, gondolkodjunk.........találjunk ki: méltó befejezést. Az Emberek nem tudnak méltón elbúcsúzni. Nem tudnak szépen "szakítani". Lezárni egy-egy kapcsolatot úgy, hogy ne bántsanak meg vele másokat. Ritkán mondanak igazat, ritkán fedik fel az őszinte okot, miért állnak tovább. Kérdéseket hagynak, válasz nélküliséget, miért történt mindez? 

Művészi vég. Ez lenne a cél, hogy mindent, aminek meg kell szűnnie, el kell távolodnia, művészien tudjuk elengedni. Elengedni.......fájdalmas szó. Az Ember nem szeret engedni. Semmiből. Mégis meg kell tennünk olykor, vagy sokszor. Nem tudjuk megköszönni a másiknak az együtt eltöltött éveket, a szerelmet, az odafigyelést, az összetartozást........dacosan, sértődötten, önmagunk elől is menekülve, bujkálva mondunk (vég)ítéletet, hazudva, vagy szó nélkül hagyjuk el a másikat. Magunkat. Nincs ez így jól. Hiszen, ha nincs magyarázat, ha nincs értő elem, okulás sincs. 

Minden vég: kezdet. Minden régi elindít valami újat. Érted hagyom el a másikat, hogy Tiszta Lappal indítsak. Tabula rasa. TISZTÁN, SZERETŐN álljak eléd. Mindentől mentesen. Figyelmesen. Ne vonja el semmi a Szívem Rólad. Minden sejtet látni kell. Minden millimétert ahhoz, hogy hazataláljon az Ember. Nem csak kívül kell elválnunk, belül is el kell szakadnunk. Az energiatestünkben is maradhatnak, létezhetnek évtizedekkel korábbi lenyomatok. Nem volna tiszta. Az Ember nem kedveli a múltat; túl éles a kép, amit a Tükör mutat. Jó lenne újra elindulni. Jó lenne újra 20 évesnek lenni, s kihagyni azt a sok hiábavalóságot, melyeket átéltünk. A sokból legyen EGY. Egyetlen. 

A rendrakás fontos. A rend szeretete, megteremtése: alap (gondolat és cselekedet), ha már itt és így létezünk - földi síkban. Ha nem engedjük el a múltat, nem lehet biztos jövő. Ha nem dobom el a régit, nem lesz helye az újnak. Nem fér el. Az átmenet nem könnyű. Hosszú út vezet a végtől a kezdetig, nem mindig éri el egyik a másikat - azonnal. Néha várni kell. Vágyakozni, várakozni. Művészien. S művészien kell összegezni, művészien kell HÁLÁT adni mindenért, Életünk építőköveiért. Részek, egészek, ismertetők, okozók és továbblendítők. Minden ezért. 

Művészien kell elbúcsúzni. Átadni magunkat a mulandóságnak, hogy megtudjuk, megérezzük: minden örök. Nem kell félni. Mert mindig jön valami új és nemes, magasabb szintű, hiszen az Én sem a régi. Felnőtt EGY-ÉN, aki már tud válaszokat adni. Tud érvelni, s meg tudja osztani a másikkal, miért döntött úgy. Miért választ mást, miért választja az ÉLETET. Amire egész LÉTEZÉSE során várt. Hittel, bizalommal, önfegyelemmel, tartással. Néha csüggedten, de nem feladva, nem megállva, SZERETVE. Azt a jövőképet, amelyet dédelget. Azt az eljövendőt, amit olyan szépen felépített magában: legbelül. Mélyen. Hogy egyszer felszínre jöjjön. Előbújjon, megmutatkozzon. S folytassa azt, amit elindított. Amiért él.            

 

méda rb.

http://www.meda.eoldal.hu

meda-ujragondolva.jpg

        

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.