Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.10.03

MÉDA: KAMERAWOMAN (NŐI FILMESEK)

 

Mostanában (mindig) a nemekről, a nemiségről, a női-férfi szerepekről beszélünk. Arról, mitől lesz valaki nőies, vagy férfias, mely szakmák, tevékenységek hova (ide-oda) tartoznak. Badarság. „Óvodás” megközelítés. Nekem. Én egy olyan szakmát, mit szakmát, HIVATÁST, ÉLETET választottam, amire nyugodtan mondhatjuk, egyáltalán nem nőies. Nem baj, én sem vagyok az…. :) 

A FILM! Ami megköveteli, hogy pontosak legyünk. Figyelmesek és nagyon kitartók. Én szeretem a technikát, a műszaki dolgokat, mert jó, ha mindent (majdnem mindent) maga készít az Ember. Attól lesz SAJÁT. Attól lesz ÉN-ÍZŰ. A Filmrendezők általában férfiak. De vannak nők is. Sok nő. Nagyon jó NŐI FILMRENDEZŐK VANNAK. Azt mondják (valahol olvastam), hogy a Nők sokkal több mindenre tudnak egyszerre figyelni, és apróbb részleteket is észrevesznek. De most ne tegyünk különbséget (már megint) nők és férfiak között.

Szerintem mindenki születik valamire. Én erre születtem, s teszem, végzem – gyermekkorom óta. Egyébként....…..lehet, hogy Nőként sokkal nehezebb ebben a szakmában (meg)élni. Nem mondom, hogy nem akartak sokszor kitúrni, ellehetetleníteni, hogy nem húzkodtak ki minden kábelt a VEZÉRLŐBEN, amikor vágni indultam, mert nem tudták elviselni, hogy én is (én) meg tudom csinálni ugyanazt nőként, amit ők, férfiként. Sebaj. Legalább azt is megtanultam, mit mivel kell "összedugni". :) S persze voltak extrém helyzetek. Forgatások alkalmával. Sok különleges, egyedi eset. „Szoknyában nem lehet filmezni!” „Szoknyában nem lehet vágni!” :) Szóval…..a filmezés „férfias” lenne? Egy nő nem rendelkezhet erős alkotói energiával? Dehogynem. Nem lehet őstehetség és világszínvonalú művész egy Nő?! A FILM NEM KÉR NEMET. CSAK IGENT. 
 

Nézzük…....Hány MAGYAR NŐI FILMRENDEZŐT ISMERÜNK? FOTÓST? Én sokat. Bár nekem ez a szakmám. Művészek között nőttem fel. De egy nem szakmabeli, vajon tudja-e, milyen nagyszerű női filmeseink vannak? 
 

Ti tudjátok, „hány kilós” egy filmes, vagy egy Tv-s felszerelés? Kamera, statív (állvány), szett-táska, lámpák, daru, miegymás....…..több 10 kilogramm. Mi, Bogár Ildikó operatőr-fotós kolléganőmmel ezeket lazán elcipeltük ide-oda, sőt futottunk is velük. Na, igen. Még hogy a gyengébbik nem. Hát, nem! Nem gyengébb…......:)) Arról ne is beszéljünk, amikor évekig, évtizedekig minden nap dolgozott az Ember. Nem volt sem ünnepnap, sem hétvége, sem semmi. Csak a Film! Ez a szakma nem 8 órás művészet. Hála a Jó Égnek! :) 
 

….....és hát a formaérzék. Mindenből a legszebbet, legtökéletesebbet…....a vásznon…...a képernyőn. Szerintem az számít, ki hogyan közelít egy-egy téma felé. Ki milyen mélységekig megy el. Én a legmélyebbig. Annál is lejjebb. Vagy feljebb. A plafonig. Ezt nem lehet másképpen csinálni. Vagy inkább ne csináljuk. Filmezni csak SZENVEDÉLLYEL lehet. Nagyon erős: szenvedéllyel és tudatossággal. Ez egy Nőben is benne lehet! Sőt! Tudunk még újat mutatni. :) Valami egyedit. Valami mást. Nem tagadom, csak így érzem jól magam….s szerintem mindenki, aki ezt a függőséget, vágyat, szerelmet, házasságot választotta. Tényleg a legjobb. A legizgalmasabb.   
 

Az Én, a Mi Életünk így zajlott, így zajlik. Társ egy kamera, egy mikrofon, egy állvány, egy szűrő, egy régi Beta-magnó, egy lámpa, két szék, vagy három, egy helyszín, az ÉLET FŐSZEREPLŐI, egy téma, egy vágószoba, egy hang, egy kép, VISZONY. Az életszagú Filmekkel való érintkezés. Mi választunk. Mi döntünk. Arról, kit szeretnénk az ÖRÖKKÉVALÓSÁGNAK. Kit szeretnénk a SZÍVÜNKBE, a LELKÜNKBE. 
 

Nem erről akartam írni. Nem így. Mégis. Ez jött ki belőlem. Már megint. Nem lehet mit tenni. 37 évnyi vonzalom. Több annál. Ez az! Az ÉLET. FILM(M)ÉLET(T). Nőként. Vagy férfiként. Vagy nőférfiként. Vagy férfinőként. EMBERKÉNT. Alkotóként. Elhivatottként.
 

méda: rápolti brigi, Damai Magazin

http://www.meda.eoldal.hu/fenykepek/meda--film-m-elet-t-/

 

2016. szeptember 28. 

 

 

meda-kamerawoman.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.