Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.01.25

MÉDA: BELSŐ BARLANG, SZENT IRATOK, MEGVÁLTÁS

 

A barlang, mint szimbólum, több műben, legendában, valós élethelyzetben fordul elő. Barlangban találnak szent iratokat, tekercseket, olyan gondolatokat, lejegyzéseket, amelyeket vagy igaznak, vagy hamisnak ítél a történelem, az emberiség. A barlang számomra a belső lényünket jelenti. Belső barlang, ahová "lemegyünk" Tudásért. Amiért "alászállunk". Belső barlangja mindenkinek van. Tartalma mindenkinek adott. A kérdés, ki mire fókuszál? Kinek mi az elsődleges? Az anyagi, vagy a szellemi kincsek? A belső barlangban ugyanis NINCS plazmatévé, sem autó, sem "butatelefon", sem márkás ruhák, vagy "wellness". Ott ""csak"" gondolatok találhatók. Tanok. Ezek a tanok, SZAVAK válthatnak meg minket: Önmagunkat, ha akarjuk. Senkit nem tudunk megváltoztatni, ha nem akarja. Nem is ez a cél. Cél az Önuralom, és saját magunk jobbá tétele. Amikor anyagba kerülünk, sok mindent elfelejtünk. Elfelejtjük: KIK VAGYUNK? Pedig ez lenne a legfontosabb - mindenek előtt. Aztán emlékeznünk kellene a Tudásunkra, s nem elhinni, amit elénk tesznek. Instant tévhitek. Fontos lenne az is, hogy felismerjük Lélekrokonainkat, a Másik Felünket (részünket), mindenkit, aki szerepet játszik Életünkben, akikkel szellemi (szent) szerződést kötöttünk.  

Barlang. Erről a helyiségről mi jut eszünkbe - először? Eszünkbe juthat, hogy nyirkos, sötét, kényelmetlen (nem komfortos), hideg, és távol van az Otthontól. Az elme is ilyen, ha nem törődünk vele. A Tudat is, ha elhanyagoljuk, és csak érzékkielégítésen törjük a fejünket. Ha csak az anyagi Világ kecsegtetésének hiszünk. Ilyenkor elkorcsosul a Lélek, és semmit, de semmit sem fogunk fel a Valódiságunkból. Nem tanulunk meg SZEMLÉLNI, FIGYELNI, HINNI, csak a jól megszokott, mechanikus cselekedeteket végezzük, nap mint nap: evés, ivás, alvás, munka, pénzkereset, buli, vásárlás, utazgatás. De ezek sehova sem vezetnek. Nem vezetnek ki a sötét és üres barlangból. Ahhoz, hogy hazaérjünk, MÁS kell. Teljesen más. Amit felsoroltam, mind el kell dobni. Egyik sem szolgál valódi célt. Mert mi a valódi cél? Az anyagi gyarapodás nem. A reprodukálás sem. Élvezethajhászat pláne nem. Akkor mi az a magasabb rendű, mindennél egyetemesebb terv, amiért itt vagyunk, amiért megszülettünk - már megint?

Van egy MINTA - SÉMA, amit sokat emlegetek. Egy olyan kipróbált és működő EGY-ség, amiből minden alakult. Vált. Ha ezt a mintát követjük, ha nem térünk le a helyes útról, baj nem érhet. Az lenne a lényeg, hogy ezt a TERVET végigvigyük? Mindenkinek van személyes passiója. Mindenki vállalt valamit. Ezt az ÉLETPROGRAMOT teljesítjük most. Ezért vagyunk. Ezért kaptunk újabb testet, ezért jöttünk újra ide. IDE. Nem máshova.......ha már itt vagyunk, cselekedjünk, és találjuk meg ezt a SZENT HELYET - magunkban. És találjuk meg a SZENT gondolatokat is benne. Mert el van rejtve. Csak kicsit, nagyon: küzdeni kell értük. Ez a fejlődési folyamat, amiért megyünk előre......és előre. Ha megtaláltuk, meg is kell fejteni. Érteni kell a nyelvezetét. Mert nagyon elszakadtunk az ősi érzésektől. A mai (számomra nem modern) korban elidegenedtünk saját magunktól. Hogy másoktól is, azt nem mondom, hiszen azt mindenki tudja. De az ÖNVALÓNK, mint a legszentebb lény, teljesen távol került Tőlünk. Pedig Bennünk van. Ha megtaláljuk csodát élünk át. Akkor is, ha megismerjük a benne rejtőzködő gondolatokat. Ha már nem az irigység, a gőg, vagy a sértettség beszél belőlünk. Ha TISZTÁK vagyunk. Ha megtanultunk ítélkezés-mentesen élni. Ekkor léphetünk előre. Közeledünk.........de ez mind nem elég. Gyakorolni kell és hinni. Gyakorolni minden nap, éjjel-nappal. És egyre több FÉNYT látunk, egyre több mindenre emlékszünk. Már felsejlik egy ARC, felsejlik egy érzés. TISZTUL A KÉP. ELOSZLIK A KÖD. S talán, minden láthatóvá válik. KONTÚROS LESZ AZ ÉRZELEM. Az ősi vágy. Menni Hozzá. Az IGAZI VALÓHOZ. Ez a belső barlang szimbóluma. S ez a megváltásé is. A sajátunké. A saját kálváriánk. Mert más nem teheti meg helyettünk az utat. Más nem mehet le az aljáig, a legaljáig: a KINCSEKÉRT. Nem lenne helyes. Nem lenne jó. Hiszen a szenvedés is a miénk. Az is az enyém. Öröm. Megtanulunk: ÉRTÉKELNI. Megtanulunk pontosan élni. JÓL létezni. Ahogyan kell. Ahogyan a MINTA mutatja. S ha mindez megvan, le is írhatjuk. ELMONDHATJUK. BESZÉLHETÜNK róla. Mondjuk el, mit tapasztaltunk - itt, a Föld nevű bolygón! Mit láttunk, mit tanultunk? DOKUMENTÁLJUNK! ÉREZZÜNK! LÁSSUNK! Ne csak a szemünkkel. ÍRJUNK RÓLA KÖNYVET. SZENT IRATOKAT, amelyek igazak és makulátlanok. Mindegy, milyen hordozóra. Mai eszközökre - akár. A SZÓ MEGMARAD. A SZÓ NEM SZÁLL EL. Miért? Mert beépül a SZÍVBE. BENNE MARAD a LÉLEKBEN. S visszük tovább. Tovább...................

méda rbheart

https://www.facebook.com/damaimagazin/

meda-gondolatai-fb-n.jpg