Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.12.23

MÉDA: AZ ANYAG TÖK(ÉLET)ESÍTÉSE

 

Amióta Világ a Világ, az Emberiség igyekezett tökéletessé és/vagy maradandóvá tenni az anyagot. Így az Emberi testet. A test, amely a Lélek temploma, egy jármű, vagy "kabát", amit, ha felveszünk, különféle szerepeket játszhatunk el benne/általa. Anno a balzsamozás, később a hibernálás, azt a célt szolgálta, hogy megőrizzék az anyagot, halhatatlanná tegyék az Életet. S itt jön a kérdés. Meg tud-e valami halni, ami Él? El tud-e múlni, ha nincs hozzá forma? Amikor meghal valaki, azt mondják: "Nyugodjon békében!" De az is lehet, hogy ez a valaki sohasem nyugszik.......ha folytatja tovább útját más alakokban, más testekben. Lehet-e nyugalom "odaát"? S mi van akkor, ha állandóan újra- és újraszületünk (testekbe), tehát sosincs vége eme körforgásnak.........

Az anyag porlik, kopik, használódik. Mégis vannak olyan épületek, tárgyak, amelyek időtlen idők óta léteznek. Az Ember is ilyen. Mi is itt vagyunk, ki tudja, mióta?

Miért vágyunk arra, hogy mindent lássunk anyagban is, amit elgondolunk? Miért nem elég nekünk a szellemi elképzelés? Talán, ez is a vággyal, főként a birtoklással van összefüggésben. Úgy gondoljuk, hogy amit nem látunk, csak érzünk, az nem lehet a miénk.........

A mai Ember olyan, hogy mindent kézzel foghatóvá akar tenni. Mindent látni, mi több: bizonyítani szeretne. Ez azért van, mert elszakadtunk az Isteni Rendtől, mert nem hiszünk a saját képességeinkben, és azokban a Csodákban (főként a Tudásunkban), amelyek Bennünk rejlenek. Ha megismernénk önmagunkat, rájönnénk, szinte semmi sem kell kívül. Hiszen minden VAN. Ha nem kellene bizonyíték, talán anyag sem volna. 

Mégis testekben élünk, s minden, ami körülvesz: anyag......(?) Azt mondják, az Univerzum csupán néhány %-a fizikai, a többi a láthatatlan erőtér. Ha ez így van akkor igencsak "kisebbségben" vagyunk, hiszen több mindent látunk a láthatóból, mint a sugallatokból, a Szellemi szférából. Mégis elfogadjuk, hogy ez az Élet. Csak arra korlátozódik, amit anyagban meg tudunk jeleníteni.

Ha ennyire fontos nekünk a test, akkor törődni kell vele. Először is, el kellene fogadni. Tükörbe kell nézni. Milyen a testünk? Szép? Formás? Netán nehezen barátkozunk meg vele? Miért ilyen alakot öltöttünk most? Miért vagyunk női vagy férfi "jelmezben", miért vagyunk magasak, vagy alacsonyak, miért van rövid, vagy hosszú hajunk? Isten adta ajándék, vagy egyéni döntés kérdése, milyen Embert jelenítünk meg (anyagban)? Az biztos, hogy ez az egész fizikai létezés fárasztó. Rengeteg energiát igényel a test fenntartása, ápolása, az utazások, a mindennapok. Az Emberi létforma az egyik legnehezebb műfaj, hiszen a szabad lelkek testekbe szorítkoznak, s így éldegélnek.      

Vajon, hogyan néznénk ki, ha nem lenne testünk? Látnánk-e egymást úgy is? Felismernénk-e a másikat pusztán az energetikájából? A válaszom: igen! Hiszen minden, ami fontos, nem a materiális világból származik, hanem BELŐLÜNK, A LELKÜNKBŐL fakad. 

Valamiért mégis kell ez az anyag. Valamiért mégis testekben vagyunk.....Mire kitaláljuk, miért, talán már el is múlunk.......elmúlunk-e? S mi van akkor, ha soha? 

Manapság (is) kutatják az örök lét titkát. Szeretnék megfiatalítani a testet, szeretnék, ha mindig létezne. Ha például egy színész egész életében mindig ugyanazt az egy szerepet játszaná, boldog lenne? Ha mindig csak egy alakban (jelmezben) jelenne meg a színpadon, s mindig ugyanabban a darabban: tanulna, fejlődne? NEM. Ez a válasz arra, hogy miért kell sok testet öltés. Miért kell annyi, de annyi forma, tapasztalat. Mert ez az egyetlen út a megvilágosodáshoz. Amiért jöttünk. Ha ez így van, akkor semmi probléma sincs azzal, ha az anyag egyszer csak elvész. Hiszen a LÉNYEG, amik mi vagyunk, megmarad. Hogy egy másik emberi formában lélegzünk tovább? Érthető, ha sok mindent szeretnénk kipróbálni.

Akkor az anyagot, talán, nem is kell tökéletessé tenni. Lehet, hogy minden így tökéletes, ahogyan van. Éppen erre van szükségünk. Mindenre, ami látható és mindenre, ami nem látható. 

Ha valaminek meg akarom változtatni a létezését (lényegét), először (szerintem) a struktúráján kell változtatni. Nem külső hatással. Sokkal inkább BELSŐ ALKÍMIÁVAL. A BELSŐ ALKÍMIA LEHET A SZERETET, ami képes regenerálni. Képes ÖRÖKKÉ tenni. Valamit, vagy valakit. Mindenkit. A SZERETET a legmagasabb létező, a legerősebb energia, legtisztább ügy. A SZERETET tart életben mindent, még akkor is, ha úgy érezzük, a mai Világból (is) kifogyott. Kell, hogy legyen egy magasabb REND, amely táplálja és fenntartja ezt az egész Létezést, amelynek nem más az alapanyaga, a belső gyökere, sémája, mintája, mint ez. Így nevezték el: SZER-ETET. Egy szer, szer-tartás, gyógy-szer, amely képes időtlenné tenni mindent. Az Embert, az anyagot is.

Aki Szeretve van, EGÉSZ-séges. Akit SZERETNEK: ÉP és FIATAL. Ha valakinek lesz valakije (mondjuk így), látványosan megfiatalodik. Ekkor szokták megkérdezni: szerelmes vagy? Hiszen a szerelem is energia, jótékony és mindenképpen serkentő erő, amely felemel, szinten tart, éltet, előrébb visz, inspirál. Tehát a SZER(ETET és ELEM) jót tesz az anyagnak! A SZÍVÜNKNEK! 

Az anyag tökéletesítése belülről indul. A SZERETET által.    

Ennyi volna az egész? Akkor "csak" SZERETET kellene és minden örökké tartana? És a testek soha sem öregednének? Nem lenne HAL-ÁL? Ha a halál "ál" dolog, miért igaz? Miért múlik el egy-egy megnyilvánulás? Ez is az Életünk része, mondják: a halál az Élet velejárója. (?) Szerintem a születés nem egy pillanat. Hosszú folyamat. Egyáltalán nem biztos, hogy már megszülettünk. Az sem, hogy létezünk. Ki tudja, mi az "ide-" és mi az odaát? Lehet, hogy ez a túlvilág........ 

Aztán van egy olyan gondolatom is, hogy az idő nem előrefelé halad. Ha halad.......és nem állandó. Lehet, hogy csak mi haladunk és a tér sem változik. Mindig ugyanott vagyunk. Már megint az anyag. Ami olyan nehezen összeegyeztethető a szellemi létezéssel. Hiszen a kettő között nagy különbség van. Még akkor is, ha elvileg minden az elgondolásunk leképeződése. A Tudatunké. Ezt látjuk viszont fizikai valójában. Akkor, amit kérünk, megjelenik. Amit kívánunk, megfoghatjuk egyszer. Hiszen energiát vittünk bele. Hiszen, akarjuk. Teremtők volnánk? Ha igen, az anyagot is maradandóvá tudjuk tenni. Ha nekünk a test a fontos, s nem a SZELLEMI, LELKI TÖK(ÉLET)ESÍTÉS........     

 

méda rb., alapító

Damai (békés) Magazin

https://www.facebook.com/damaimagazin/