Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.28

MÉDA: ANYAG(I) TEREMTÉS

 

Mára kiderült, hogy az az anyagi lét, amit itt látunk, s élünk, nem más, mint a gondolataink (tudat) leképeződése. Mint egy Tükör. Az is kiderült, hogy ez a fajta létezési mód sok-sok energiát emészt fel. Mert mit tesz az Ember? Szolgál. Kiszolgálja az anyagot. Ha már létrehozta. Minél több anyag vesz körül, annál több figyelmet szentelünk számára. S ha erre fókuszálunk, nem marad erőnk másra. Mondjuk a Szellem(i)re. Minden, ami itt van, azért jött létre, mert szükségünk van rá. Valamiért. Valakiért. Önmagunkért. Ha már összegyűjtöttük, ha már megteremtettük, törődnünk kell vele. Nem hagyhatjuk el, felelőtlenül. Anyag. Koszt generál. Mert bomlik, mert porosodik, mert használódik, rozsdásodik, kattog, romlik, csorbul. Ilyen a mi testünk is. Mindig van mit alakítani rajta. Ezért nehéz a fizikai létezés. Mert túl sok időnk, energiánk és pénzünk (újabb anyag) megy el arra, hogy fejlődjünk. Hiszen miért bújtunk testbe? Azért, hogy a Lelkünk fejlődhessen. OKULJON. Az egész Élet egy Jó nagy okulás. Megnézzük, mi a helyzet. Levonjuk a konzekvenciát, majd haladunk - tovább. Ki mondta, hogy az Emberi alak az utolsó formánk? Lehet, csupán átmenet. Csak egy színdarab, szerep. Egy a sok közül. Jó hosszú ez a felvonás. Mi mégis panaszkodunk, rövid az Élet. Az Élet nem lehet rövid, mert örök. Maximum az ész, amely nem bírja, mert nem akarja feldolgozni: minden több, mint, ami látható. Sokkal több. Tágabb. Szélesebb. Nagyobb. Eredetibb.

Anyag. Meg kellene tanulnunk rendesen teremteni. Tudatosan. Mert össze-vissza kívánunk. Hol ezt, hol azt. S aztán nem győzzük kapkodni a fejünket, ha egyszerre, vagy túl korán jelenik meg anyagban a vágy. Mit kezdjünk vele? Hogyan kezeljük mindezt? Esetleg: pontosan akkor szembesülünk, amikor itt az idő? Idő..........Ami mindent megmutat. 

Vajon miért választunk mulandó anyagot a megtapasztaláshoz? Miért vállaljuk a hal(ál)t, s újabb testet öltéseket? Miért nem tesszük örökké az anyagot? Nem akarunk fizikai formában maradni? Elfáradunk benne. Elfáradunk egy idő után, mert elfogy az energiánk. Ennyi volt, ennyi jutott. Ezért romlik a test? Aszalódik, majd eltűnik. Csak a csontok maradnak meg. Ha. 

S mi van a Lélekkel, mi van a Szellemmel? Öröklődik? Továbbvándorol? Újabb izgalmakat keresve, mert mindenáron létezni akar, mert mindenáron LÁTHATÓVÁ akar válni. Hiszen mi, Emberek csak azt hisszük el, amit látunk. De mit látunk?

S látunk-e igazán? 

A válaszom: nem. Mert nem a szemünkkel kellene nézni. Nem is a Szívünkkel. Ennél jobb a Tudat, az Önvaló, amely mindent tartalmaz. Benne van a vágy tárgya, a tudás, az emlékek - akár a jövőről is. Jövő.........ami már most is van. Benne van a szellemi leképeződés. A pontos kép. Az a "mozi", ami lepereg előttünk - anyagban is. Ne lepődjünk meg, ha találkozunk. Ne lepődjünk meg azon, hogy amit 10-20, vagy több ezer évvel ezelőtt álmodtunk, most fizikai formát ölt. Sűrű az energia. Sűrűbb, mint gondolnánk. 

 

méda rb. 

https://www.facebook.com/damaimagazin/

meda-ujragondolva.jpg

 

  

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.