Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.09.19

MÉDA: (L)ÉLEKBEN ÉL A TEST

 

Ha a test 3 dimenziós, a Lélek pedig 7, akkor a lélekben van a test, nem fordítva. Amikor arról beszélünk, hogy meghal valaki, akkor azt mondjuk: holt test. De nem mondjuk azt: holt Lélek, vagy holt Szellem. Tehát, ha a test tartalmazza a Lelket, akkor az az anyag „halála”, leállása után (vagy közben) kilép onnan, hogy új formát öltsön (vagy maradjon test, fizikai hordozó nélkül). A testnek (tárgyaknak) elvileg van magassága, szélessége, mélysége. Azt mondják a benne lévő rész (űr, vagy tartalom) a negyedik dimenzió, hiszen (az is) létezik. Negyedik dimenzió lehet az idő is, ami nem más, mint a tér, tehát elképzelhető, hogy az előző állítás igaz. A Lélek 7 dimenziós (minimum), de ennél mehetünk feljebb is, így a kiterjedése sokkal „szélesebb, távolibb, sokrétűbb”, mint gondolnánk. Az ikerlelkek (egy Lélek) tartalmaz két testet, két ugyanolyan energiamintázattal, hiszen mindketten ugyanabban az energiatérben (Lélekben) élnek. Tehát a Lélek egy láthatatlan sokdimenziós tér. Hiszen ebben az ikertérben mozog két Ember. A távolság (térben) nem számít, mert ez a halmaz képes tágulni – bármeddig, bármely irányban. Ha a Lélek kiterjedtebb, mint a test, akkor Ő mozgat mindent, hiszen neki van uralma az anyag felett (nem fordítva), ez tartalmazza a nagy egészet. Lehet, hogy az egész létezés EGY NAGY LÉLEKBEN (energiatérben) rejtőzik, s mi mindnyájan ebben mozgunk – felülről (belülről) mozgat Bennünket valaki?! :) Érdekes kérdés, érdemes elgondolkodni azon, mit jelent a szó: késztetés? Hiszen egész Életünk során késztetést érzünk valamire, valakire, hogy ezt, vagy azt csináljuk, ezzel, vagy azzal az Emberrel találkozzunk stb. Így telik el ez az Életnek nevezett szerep, aktus, amiben mindig találunk magunknak valamit, amit művelhetünk, csinálhatunk, s akikkel együtt végigjátszhatjuk a darabot. Hmm…..de vajon, honnan jön a vágy, s miért azokkal és ott és úgy, ahogyan? Erre jó válasz a LÉLEK, amelyről már tudjuk, hogy sokkal mélyebb, tágultabb, színesebb, s nagyon sok információval, emlékezettel, tudással bír. Ő diktál, Ő adja az ihletet, a benyomást, az AHA-élményeket, az ismerős érzést, hiszen a mintázatába BELE VAN KÓDOLVA minden. Az, hogy miért jövünk ide, mi a dolgunk, mit kell tennünk, kikkel, mikor, stb. Ahogyan haladunk előre az Életünkben (térben=időben), úgy küldi számunkra a sugallatot, a megérzéseket (hiszen Ő emlékszik a történetünkre), s késztet cselekvésre (vagy nem cselekvésre),  vagy ismerkedésre. Érdekes, amikor azt mondjuk: „Téged még soha nem láttalak!” Na, ilyen nincs! Hiszen valahol, valamikor már találkoztunk. Az is lehet, hogy mindenkivel találkoztunk már a Nagy Egészben, s pontosan megbeszéltünk mindent, hogyan alakítjuk ki a Létezésünket itt, a Föld nevű bolygón, ebben a formánkban, minőségben. A Lélek tehát nem felejt. A Lélek túlmutat mindenen. Nem csak a testünkig terjed, hanem sokkal messzebb, magasabb rendbe. Ezért a Lélekszintű találkozások, ezért az „álom”, amikor kilépünk, s test nélkül is eljuthatunk bárhová, bármelyik idő(kor)szakba. A Szellem – szerintem – magasabb rendet képvisel, az már sokkal ősibb, nagyobb tudással bíró, s ami nagyon fontos, nem szenved. A Szellem szilárd. A Szellem bölcs. Nagy egész. Sok mindent birtokol, főleg Tudást. A Szellem az irányító, a fő entitás, ami olyan mély és szigorú, hogy muszáj követni. Azt hiszem, áthat mindent, s mindenre kiterjed. Valami különleges, egyetemes, fix, hatalmas erővel bíró, mégis gondoskodó. A három dimenziós létezésnek egy oka lehet, közelebb kerüljünk saját magunkhoz, azaz ahhoz a belső, isteni Fényhez, amit belül hordozunk, ami MI vagyunk. A térben és időben – beli játék azért fontos, hogy megtapasztaljuk azt, amit elterveztünk, ami a Nagy tervben benne van, amire mi is áldásunkat adtuk, különben nem lennénk itt és így. Ha tapasztal a Lélek a következő formája egészen más lesz. Ha lesz….mert most és itt sok olyan lény él, akik már nem fognak újra Emberbőrbe bújni. Nem lesz rá szükségük, hiszen elvégezték a feladatukat, s megtalálták egymást – amiért/akiért jöttek. Így együtt, „kézen fogva” jutnak haza, az őserőbe, ahonnan származnak. De ez kiváltság, ez áldott állapot, amiért itt, a Földön meg kell harcolni (belül), amiért el kell érni egy bizonyos fejlettségi szintet. Különben nem bírnánk el az Isteni Gyönyör Fényét, erejét. Ezért minden. Ezért a küszködés, a sok fájdalom, hogy végre rájöjjünk, mennyire csodálatos állapot az, amiben most vagyunk. A felismerés ad értelmet mindennek. Ahogyan nyílik az Értelmünk, tágul a tudatunk, olyan, mint az Egységgel, az Istennel való szerelmeskedés, hiszen ilyenkor ismerjük meg a Mindent, s benne Ön(mag)unkat. Olyanok vagyunk, mint a gyermekek, aki testben rácsodálkoznak a Világban, közben az univerzális lelkünk mindent tartalmaz, s mindenre emlékszik. Mennyi mindent hordozhat magában, mennyi régi emléket, olyanokat is, amelyek talán nem is ebből a minőségből erednek. Hiszek abban, hogy van egy magasabb rend, hogy ez csupán egy állomás, s a test, mint olyan, csak egy szelete a való Világnak. (Nem annak….) Tudom, hogy ez csupán egy „lebutított” és korlátozott állapot, hogy a gravitáció kötöz minket ide, hogy ne tudjunk elszállni, elillanni innen – hirtelen. Pedig néha jó lenne. Jó lenne egy kis Szabadság az Élet nevű műfajból. Vagy máshol élni testben, olyannal, akivel az Ember összetartozik. Ha már egyszer így alakult. Ha már egyszer ezt akartuk.

méda rb. alapító, író: Damai (békés) Magazin

2016. szeptember 11.

aaa-damai-majk-logo2.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.