Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.07.04

MÉDA: AZ ELSŐ MINDEN (RIPORT)

 

meda-mely--interjuk-.jpg

 

méda (rb.), alapító-író: Damai (békés) Magazin

https://www.facebook.com/damaimagazin/

meda-2016-julius1.jpg

 

S.I.: Gyermekkorban minden első: élménynek számít, amit csak látunk, érzünk, tapasztalunk. Neked mi volt az az első élményed, vagy képed, amire emlékszel?

Méda rb: Én nagyon régre vissza tudok emlékezni......1 éves korom előtti emlékeim is vannak. :) Talán az volt az első érdekes kép, amire emlékszem, amikor még Borbálán éltünk (Oroszlány része), és a rácsos kiságyamban üldögéltem.........:))) A kiságyból kinézve minden óriásinak tűnt. Volt egy pici játékmotor (fekete és citromsárga színű), amit ajándékba kaptam. A mellettem lévő polcra tették, amit én sajnos nem értem el, hiszen akkor még járni sem tudtam. Az egyik rokonunkat kértem meg (babanyelven...:)), adja oda nekem. Arra emlékszem, ahogyan egy nagy kéz, a rácsok felett: benyúl, s átnyújtja a játékot.............mint egy lassított felvétel, olyan volt. És nagyon meghatározó kép. Azt nem tudom, hogy miért, de megmaradt. Tisztán emlékszem a szobára, ahol éltünk, a tárgyakra, a szituációkra. Nagyon elevenek. Akiknek eidetikus (fotografikus) memóriájuk van, szinte filmszerűen látják a korábbi, akár több évtizeddel ezelőtti történéseket. Színeket, formákat, kontúrokat - pontosan. Talán ezért is vonzódom annyira a fényképezőgépekhez és a kamerákhoz, mert az én "agyam" is ilyen. :))  

 

S.I.: Ki volt az első szerelmed? Mikor volt? Hogyan élted meg?

Méda rb.: Na, témánál vagyunk. :)))) Fogalmam sincs! :) Az Ember mindig azt hiszi, hogy az az első, aki éppen van. De később rájövünk, hogy azok nem is szerelmek voltak, csak ábrándok. :)) Igazítás egy képhez, egy mintához, ami bennünk él. Többször mondtam, szerintem: EGY igazi szerelme van/lehet az Embernek. Nekem mindig ugyanaz. Ugyanaz a kép, az az ideál, stílus és személyiség, aki/ami. S ez nem változik. De, ha nem személyre gondolunk, akkor az én első és utolsó, azaz örök szerelmem: a FILMEZÉS, a FILMMŰVÉSZET, a KAMERA, A FÉNYKÉPEZŐGÉP ÉS A MOZI. :)) Hűséges vagyok, néhány éves korom óta tart a kapcsolat: köztünk! :)

 

S.I.: Első moziélményed? Erre emlékszel?

Méda rb.: Persze. A nagymamám moziban dolgozott, ahol Anyukám is sokat segített (Oroszlány, Ady mozi), így elég korán találkoztam a mozizás élményével..........az első és mindent meghatározó az volt, hogy nem a vásznat néztem, amikor vetítették a filmet, hanem a mögöttem lévő gépházból kiszűrődő FÉNYT. Jobban érdekelt. :) Mindenki előre nézett, csak én nem. Megfordultam, s bámultam a szűrt fényt, ahogyan cikáznak benne a porszemcsék. Ovis voltam. Emlékszem a sötét teremre, ahogyan a mozis nénik elemlámpával bekísérték az elkésett nézőket, a papírzacskók zörgésére, a terem illatára, a hangulatra. Később többet jártam színháztermekbe, mert Anyukám napközis nevelő is volt, s nagyon sok csoportnak tanított be színdarabokat. Óvodás és kisiskolás voltam, amikor bejártam vele a próbákra...........az volt a legjobb, hogy mindig egyedül lehettem a nézőtéren, így oda ülhettem, ahová akartam. :) Mindig legfelülre, természetesen! :) Ez is fontos momentum, kép, érzés. :))

 

S.I.: Első kamerád? :)

Méda rb: Első kamerámat 19 évesen kaptam a Szüleimtől. Ez egy VHS-kamera volt, ami akkor nagy szám volt, és irtó drága. :) Panasonic M25-ös, mono. :)) Nagyon imádtam. Állandóan magammal hordtam, s mindenfélét megörökítettem vele. Családi eseményeket, az utcán zajló történéseket, ám leginkább falvakban szerettem forgatni, öreg parasztházakat, időseket, kutyákat, vagy a kietlen tájat. Első komolyabb fényképezőgépem pedig egy Nikon F65-ös volt, analóg (filmes gép), Nikon teleobjektívvel. :))) Ez fontos! :)

 

S.I: Felnőttként egyre kevesebb első élményünk van. Vagy egyáltalán? Vannak olyan dolgok, amiket így 36-37 évesen első élményként élsz meg? Milyen érzés?

Méda rb. Abszolút. Igen. Szerintem sok-sok ilyen élmény van, és lehetnek "elsők" felnőttként is. Bármikor találkozhatunk olyan dolgokkal vagy Emberekkel, akikkel eddig: soha. Milyen érzés? Szerintem, fantasztikus. Az Élet mindig produkál valami újat, valami felemelőt, amiért érdemes továbbmenni, haladni. Kellenek is az ilyen élmények, mert ettől színes minden. Ez húz, s késztet alkotásra, engem biztosan. Mindig van, ami megihlet, ami inspirál. Szerintem minden ilyen impulzus első, vagy úgyis mondhatnánk, hogy az első: a minden! :)

 

S.I: Amikor nap-nap után az unalomban, a "malomkerékben" élünk, hogyan tudnánk első élményekre szert tenni? Mi kell hozzá?

Méda rb: Mi kell hozzá? Nyitottság! Sokkal többet és sokkal jobban kellene és lehetne nyitni. Én most ezt gyakorlom. Olyan ügyek mellé állok, amelyekről nem is gondoltam, hogy valaha megteszem. Elfogadóbbá, színesebbé válik az Ember, a LÉLEK, valamint tágabbak, gazdagabbak leszünk. Ezért jó, ha új Emberek, ha új események érkeznek és történnek az Életünkben, mert fejlődésre, gondolkodásra késztetnek. Mert új dolgokat tanulhatunk meg Önmagunkról. Az elmúlt egy-két évben komoly és fontos változások történtek az Életemben, s megismertem néhány új Embert. Nagyon sokat alakítottam magamon - általuk: úgy, hogy vannak, akikkel személyesen, 3D-ben még nem találkoztam, de az, amit tesznek és hisznek, mindenképpen inspirál engem. Azért, mert rájöttem: Én is olyan vagyok, csak nem mertem kimondani dolgokat, mert úgy éreztem egyedül vagyok ezekkel a gondolataimmal, missziómmal. De már tudom, hogy nem. Sőt! :) És ez nagyon jó! Egyre több olyan Ember van, aki kiáll ügyek mellett, akik felvállalják saját magukat, és ezzel segítenek másoknak is. Fantasztikus, szerintem. Köszönet és Hála ezért. Ezt nem győzöm hangsúlyozni. Mert elindítanak egy belső folyamatot, akár az önmegismerés szintjén, s ez kívül is meglátszik. Így alakulhat át a Világunk: szebbé, jobbá. :)

 

S.I: Az a mondás járja, hogy mindent meg kell tapasztalni. Szerinted is így van? Vajon meddig találhatunk olyan dolgokat, amelyeket még nem tapasztaltunk?

Méda rb.: Mindig. Az egész Élet: tapasztalás. Ezért jövünk, ezért születünk. Inkább okulásnak mondanám, ami a tapasztalás magasabb foka. Tapasztalni jó és lehet, de okulni érdemes. Ha okulsz, az már egy másik minőség. Az azt jelenti, hogy elkezdtél gondolkodni, tudatosan figyelni, szemlélni, majd levontad a konzekvenciát. Ha levontad, könnyebben megérted a miérteket. S, ha ezt tudod, legközelebb már nem állsz értetlenül egy-egy kérdés előtt. Tudsz felelni. Az Életnek ez a dolga, főleg. Szemlélődés, tapasztalás, okulás..........majd megyünk tovább. Jó, ha ezeket a tapasztalatokat, megfigyeléseket átadjuk, hogy mások is tanulhassanak belőlük. Érdemes egymás munkáját segíteni, biztatni. Mindenki hozzátehet valamit az Élethez. Mindenkinek vannak első és fontos megtapasztalásai, amelyek a fejlődésünk részei, akár a tananyagok. Ha ezeket megosztjuk, akkor rokonlelkekre lelhetünk, kialakíthatunk KÖZÖS ÜGYEKET, s így könnyebb megoldásokat is találni. Ettől szép az Élet, hogy sokszínű. Egy-egy adott szituációt mindenki másképpen értékel, több nézőpontból, másképpen fogadjuk be őket, de ez nem baj, mert lehet egyeztetni és egyezni. :) Az a legszebb, amikor olyan Emberre lelsz, aki hasonlóan, vagy ugyanúgy értékel dolgokat, mint Te, akinek ugyanaz az ÉRTÉKRENDJE. EZ AZ IGAZI OTTHON(érzés)! Ami első és utolsó! :)

 

 

2016. július 4. - méda rb.

Damai (békés) Magazin

aaa-damai-majk-logo.jpg

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.